Hajléktalan vagyok, ipadem van
A Gizmodo egyik bloggere posztolta ezt a fotót egy nem mindennapi hajléktalanról (legalábbis itthon biztosan nem lenne az), azzal megjegyzéssel, hogy valaminek nagyon el kellett romlani a világban, ha ilyet látunk az utcán.
Talán a szerző sem számított rá, hogy hümmögő bólogatás helyett milyen lavinát indít el olvasói közt a poszttal. Vagy pont erre számított, de nem látta ezt a régi wall street journal slideshow-t, laptopozó hajléktalanokról.
A legtöbb olvasó a hajléktalan mellé állt. Amerikában fillérekért lehet használt, leselejtezett laptophoz (netbookhoz, bármihez - mindegy) jutni. Jó eséllyel működő darabokat találni szeméttelepeken, pc-bontókban, könnyű lopni egyet az egyetemi kávézókból, stb.
Üzemeltetni legegyszerűbben napelemes energiaforrásról lehet, ötven dollár körüli áron beszerezhető ebayről, tehát szintén elhanyagolható kiadás. A laptop ma már távolról sem luxuscikk - sokkal inkább létszükséglet.
Hogy a képen látható férfi mit is csinál épp, talán sosem tudjuk meg. Lehet, hogy Facebookon beszélget épp a barátaival vagy állásajánlatokat böngészik, talán Minecraftozik, szoftvert fejleszt, háromdét renderel. Érkeztek viszont kommentek a cikkhez hajléktalanoktól, amikből kiderül hogy attól hogy valakinek nincs lakása, még ugyanúgy van keresnivalója google-ben.
Nem lehet tudni a kommentekből mennyi valódi és hányan trollkodnak, nem is kell mindet készpénznek venni, de ezt az egy sztorit lebilincselőnek találtam:
Egy amerikai srác mindenét egy táskába rakva egy laptoppal és egy ipaddel önszántából lett hajléktalan. Most Franciaországban él, a történetét lehozta a Gizmodo egy kapcsolódó cikkben. A digitális hajléktalanság ma már nem csak romantikus fantázia, hanem működő alternatíva egy teljes élethez.
Folyamatosan utazik amerre kedve tartja. Laptopról ír, a cikkeiért kapott pénzből csak ételre és tisztálkodásra költ, a többit odaadja a rászorulóknak. Hajléktalan abbban az értelemben, hogy nincs lakása vagy albérlete, szabadban alszik és minden vagyona tényleg egy táskányi ruha, az msi netbookja és az ipadje. Skype-on, gtalkon tartja a kapcsolatot a barátaival és a megbízóival, mekiből és ingyenes hotspotokról tölti fel az anyagait. Nem lövöm le az érdekesebb gondolatokat a bejegyzésből, érdemes átkattintani és elolvasni.
Félelmetes belegondolni, de igaza van. Igazán tényleg nem is kell más. Nekem mondjuk még a fényképezőgépem, és el tudnám képzelni, hogy hasonlóan boldogan élek. Arról nem is beszélve, mennyi témának lehetne így komolyan utánamenni. A srác egy kis érzékkel a képkészítéshez könnyűszerrel futhatna be akár komoly szabadúszó fotós karriert.
A linkelt anyagok végigrágása óta egyre inkább foglalkoztat a kérdés: Mennyire egyszerűsíthetjük le magunk körül a világot? Mik azok a dolgok amiktől nehéz és amiktől lehetetlen elszakadni? Mit pótol a technika és mit vesz el cserébe?
- A válaszok hatalmas rendrakáshoz vezetnek. - de erről majd másik posztban.
