Képszerkesztő és fotóriporter.
Még mindig nem gondolja magát tehetségesnek, de annál lelkesebben osztja meg amit csinál, tapasztal.
Már nem eszik sütit. De még mindig szereti Izlandot. Amúgy
Egyértelműen a gyilkos lepkeraj támadása ellen. Bár én nem hiszek az ilyenekben (föld órája), ez a videó meggyőzött. Viszont fotózni fogok ma este fél kilenctől, úgyhogy majd megpróbálom félgázzal villogtatni a vakut egy órán keresztül.
Az pedig csak a publish gomb lenyomására jutott eszembe, hogy föld órája mellett óraátállítás is lesz hajnalban, így egy órával hamarabb szabadulok majd. Duh. Winning!
Maradt két oldal, ahol folyamatosan találok jó ötleteket. Érdemes lapozgatni emma designblogját; ő svéd, és ért hozzá. A teljes archívumon végigmentem, és bátran ajánlom mindenkinek, hogy kövesse a példám. Kiapadhatatlan ötletforrás. Tényleg. És home-designing.com-ot, ami elég jól összeszedett oldal a témában.
Az beollózott képek mind ezekről az oldalakról vannak. Magamnak gyűjtögettem - színek, ötletek, iránytartás céljából. Az a terv, hogy hasonló megoldások mentén alakul majd a lakás is. Szép lesz.
Amellett hogy a Kinect a jövő év partijátéka, egy IR szűrőjétől megfosztott fényképezőgéppel, vagy infra szűrőkkel, egész mókás fotótéma is lehet.
A mozgásérzékelője egy IR tartományban látható ponthálót vetít maga elé a térbe, és a háló pontjainak torzulásából számolja vissza a testeket. Ez a folyamat szabad szemmel láthatatlan, infra kamerával viszont kívánni sem lehetne érdekesebb látványt. Flickr-en találtam egy fotóst, aki elkezdett kísérletezni a Kinectjével.
Az mondjuk furcsa, hogy ilyen sűrű a pontháló, mégsem érzi az apró mozgásokat az eszköz. Nem lehet ujjmozgással vagy gesztusokkal vezérelni, csak határozott mozdulatokkal. Mennyire jó lenne mind az öt tíz ujjunkat használni vezérlésre.
A Blizzard még mindig eszméletlen intrókat rak össze. Olyan irdatlan jó trailert kapott a Cataclysm is, ami után rohannék a boltba vásárolni. Ez lett az eddigi legütősebb a négy közül. A jó öreg Deathwing jött, látott és felgyújtotta az egész világot.
A WOTLK-nak (2.vid) is megvolt a maga hangulata, az is erős volt, de nem ilyen brutálisan. A BC intrója (3.vid) ellenben sosem tetszett. Nagyon poénosra vették, a vége is összecsapott - egyáltalán nem hatott meg anno, igaz ugyanez érződött az egész kiegészítőn is.
Az utolsó videó pedig az alapjáték felütése, örök klasszikus. Tizenkét millió ember zárta a szívébe vele együtt a játékot.
Wrath of the Lich King:
Burning Crusade:
World of Warcraft:
Hiába kerestem, alig van info neten a Blizzard animátorairól. Kéne szereznem egy collectors edition DVD-t, és megnézni a behind the scenes jeleneteket is.
A napokban pedig nagyon örültem, mert valami véletlen egybeesés miatt több kedvenc fotós oldalam is témának választotta. Hogy osztozhassatok velem az eyecandyben:
Elsőként az izlandi vadlovakról szóló sorozat. Egész nyáron a sziget lakatlan területein kóborolnak (nem nehéz lakatlan területet találniuk a 300.000 fős lakosság mellett - az egyik ok amiért szeretem Izlandot), aztán szeptember-október környékén népi hagyomány szerint befogdossák őket a helyiek. Ezt a két hónapos procedúrát filmezi és fotózza három héten át Paul Taggart és Lindsay Blatt fotós páros.
Van blogjuk - herdiniceland.com ahol technikától kezdve a napi eseményeken át a végeredményig mindenfélét követhetünk.
A második - kissé lehangolóbbnak szánt - fotósorozat az Izlandi gazdasági válságot próbálja bemutatni. Piszok nehéz lehet fotókon keresztül érzékeltetni a válságot. A válság kb. annyira fotogén dolog, mint az árfolyamcsökkenés.Jo Straub norvég fotósnak viszont sikerült egész jól bemutatnia esszéjében a változásokat. Bele kell látni a gyönyörű tájképekbe a félbemaradt építkezéseket, a dinamikusabb képekbe a lelassult, kilátástalan hangulatot, amit valójában mutatni akarnak. A téma ellenére is lebilincselő anyag.
Klikk a teljes galériához a történetekkel Burnmagazine - Meltdown Iceland
A harmadik sorozat pedig fekete-fehér hosszú expós képek. Izlandi tájak minden mennyiségben Michael Schlegeltől:
Lehet ezt a kortárs művészet dolgot nagyon jól is csinálni.
A fenti videót egy német filmes stáb operatőre csinálta forgatás után, hobbiból. A Mercedesnek gyártottak reklámfilmet, aztán egyikőjük hazafele felfigyelt egy utcai zenészre, felvette a dallamot, remixelték és forgattak mellé egy brutálisan jó videót.
Ki jön New Yorkba?
A másik dolog ami eszembe jutott róla, hogy miben lenne más egy ilyen anyag Budapestről? Most nem a Budapest Business Region videóra gondolok, az megrendezett, de bizonyítja hogy a technikai feltételek itthon is megvannak. Kell hozzá egy 5DMKII.
Helyszínekkel sem lenne probléma. Nekünk is van metrónk, hidaink, panorámás kilátóink a városra, éjszakai fények, nyüzsgő városrészek. Akkor?
Az emberek. Itthon szinte elképzelhetetlen, hogy valaki rám sem hederít egy kamerára az utcán, csak továbbmegy, mintha ott sem lenne. Aki az utcán fotózik az gyanús. Kérdően, meg nem értett félelemmel kell ránézni, esetleg be is kell szólni neki, vagy hadonászni a kamera felé.
Persze, biztos New Yorkban is volt részük hasonlóban és nyilván nem azokat a jeleneteket vágták bele, de szerintem mindenki érzi mire gondolok.
Egy személyes példa a héten: Egy interjút fotóztam a Toldiban, és csináltam néhány fotót az utcáról is az ablakon keresztül. Minden járókelő visszafordult utánam, hogy vajon miben mesterkedem. Látszott az arcukon hogy mélyen elítélik ezt, bármi is legyen ez.
A kedvencem egy igen tudálékos háromfős társaság volt, akik megálltak és elkezdtek nekem személyiségi jogokról és eztnemszabadmitképzelszmagadról-ról magyarázni, anélkül, hogy megkérdezték volna mit is csinálok egyáltalán.
Valahogy így nézne ki egy Beat of Budapest videó.
A másik teljesen szürreális szereplő hazai körülmények között a rendőr lenne. A rendőr ebben a videóban biztonságot sugároz. Olyasmit üzennek hogy számíthatsz rájuk, ottvannak, lehet hozzájuk fordulni bármivel. Itthon mit csinálni egy rendőr hasonló esetben? Igen. Azt.
