Hol hibázik mindenki, aki egy bekezdésben használja a digitális őslakó, a Facebook és a klinikai szakpszichológus szavakat?
Nem olvastam még olyan cikket, aminek sikerült volna úgy megmondania a frankót a maifiatalokról, hogy az első két bekezdés után ne kaparjam a falat kínomban (najó, a Fent és Lentnek sikerült. Egyedül.).
*update* - ma a hírszerzőnek is sikerült. Holnap megkeresem Nagy István Dánielt a szerkesztőségben és megölelem.*
X,Y,Z, Facebook generáció, digitális őslakók - bennszülöttek, bumeránggyerekek. A levegőbe kiálltva mindegyik szóra természetes és őszinte reakció csak a 'digitális bennszülött a jó kurva anyád, az' lehetne. Pedig én soha nem káromkodok.
Nem csak azokkal a cikkekkel van probléma, amikben valami szociológus, vagy klinikai szakpszichológus vagy toxikológus próbálja megmagyarázni azt, amihez saját magyarázatuk szerint sem értenek semmit; hanem minden olyan írással, ami helyén próbál kezelni bármit a Facebooktól a Westbalkánig. (A nol.hu-n ezt például már annyira sikerült csúcsra járatni, hogy az összes cikküket bezárom, amint meglátom az első Facebook szót.)
Mi a probléma?
Ezek a cikkek és szerzőik berendezkedtek a hülyeségre. Generációs szakadékról beszélnek, miközben ők maguk ülnek a lyuk mélyén, és eszük ágában sincs kimászni belőle a lépcsőn, ami ott van az orruk előtt. Izzadtságszagú próbálkozások, hogy minél több kattintást kihozzanak egy trendi témából - megoldások keresése helyett megfélemlítésre építkezve. Amíg lesznek az eltávolodó gyerekükért aggódó szülők, addig minden héten elő lehet jönni a témával.
Viszont minden ilyen írással mélyül az a bizonyos szakadék, és egyre nehezebb lesz kikiabálni azokhoz, akik nem estek bele.
Én, mint a probléma maga digitális bennszülött, elolvasok egy ilyen cikket, és mindig megfogadom, hogy soha többet nem nyitok meg semmit az oldalon. És nem vagyok kivételes eset, minden digitális őslakó barátom ilyen véleményen van. Fyi.
Bennem az a kép alakul ki (főleg a közlésmód miatt, a tartalommal legtöbb helyen azért egyetértenék), hogy ezek tényleg segg hülyék, és teljesen reménytelen közös nevezőre jutni a témában. Valóban akkora a szakadék. Meg sem próbálnék leereszkedni, pláne mert nem muszáj.
Ezek a cikkek nem nekünk íródnak, ez biztos. Oké. Jó lenne, ha ezt ennyivel le lehetne rendezni, akkor csak a szerző járna előbb-utóbb pórul, ha olvasók nélkül marad néhány év múlva.
Mit üzen akkor egy ilyen írás egy szülőnek, akit még érdekelne is a téma (a célközönségnek)? - Kb. azt, hogy a gyerek valami teljesen más dimenzióban, egy megfejthetetlen világban él, amit egyelőre szociológusok és szakpszichológusok próbálnak bottal piszkálni, meg laboratóriumi körülmények között kitenyészteni.
Otthon, konyhai körülmények között, megfelelő védőfelszerelés nélkül pedig senki ne is próbálkozzon.
Bónusznak aki eljutott idáig az olvasásban, itt egy igazi tenyésztett példánya a digitális bennszülöttnek. A gyerek, akit valószínűleg az alapján nevelnek, amiket az ilyen béna cikkekből össze lehet szedni:
