Elég jó az Avengers mozi

De tényleg. Jól összeállt a film (sicc). Két zavaró dolog volt csak, ami rontott valamennyit az összképen, de még így is kötelező.

Avengers_1

Az egyik a 3D. Csak a szokásos. Semmi értelme a használatának. 3D-ben lóg ki egy-két korlát a kép szélén, vagy belóg egy oszlop a helikopter mellett, ami fölösleges mélységet ad a jelenetnek. A baj még mindig az, hogy nem tesz hozzá semmit az akcióhoz. Inkább csak elvesz belőle, mert zavar a szemüveg, mert sötétít a lencse, mert a gyors mozgások darabosak, mert csak azért komponálnak félre egy jelenetet, hogy 3D-ben valami belelóghasson. #minekvan

A másik a párbeszédek. Egy darabig zavart, de aztán rájöttem, hogy nem kell rájuk odafigyelni. Le kell szarni, ahogy Joss Whedon is leszarta. Erre a filmre nem a nagy gondolatokért fog beülni senki, de azért még így is elég gyenge volt akármelyik beszélgetős jelenet. Picit olyan volt, mintha leforgattak volna másfél óra akciót, aztán rájöttek, hogy senki nem szólalt még meg a filmben, és gyorsan csináltak mellé fél óra szöveget, amiben a jeleneteket magyarázzák a szereplők.

Az akció viszont nagyon rendben van. Pörög végig a film, nincs a nagy csata amire ellőnek minden puskaport, hanem van nagy csata, aztán egy még nagyobb, és egy annál is jobb. Minden karakter megkapja a játékidejét, harcolnak együtt, külön, egymás ellen. Tízpertíz.

És plusz egy pont, hogy kihagyták a romantikus, meg a feleslegesen heroikus szálakat. Végre. Ha el is indulna ilyen irányba a történet, másodperceken belül Hulk ugrik a képbe, és elviszi a showt.

Messze a Hulk - Ironman jelenetek voltak amúgy a legjobbak, de ők sem uralták a filmet. Jól ki volt osztva mindenkinek a feladata.

Jobban csak akkor jártunk volna, ha a korábbi képregény-adaptációk húszerpces rövidfilmek lettek volna az Avengers előtt, amiből megismerjük a karaktereket.

Jöhet a folytatás.

 

 

Filed under  //  ajánló   avengers   film   képregény   mozi   vélemény  
Comments (0)
Posted

Mire lehet még használni a Kinectet? - Infrafotózásra!

Amellett hogy a Kinect a jövő év partijátéka, egy IR szűrőjétől megfosztott fényképezőgéppel, vagy infra szűrőkkel, egész mókás fotótéma is lehet.

A mozgásérzékelője egy IR tartományban látható ponthálót vetít maga elé a térbe, és a háló pontjainak torzulásából számolja vissza a testeket. Ez a folyamat szabad szemmel láthatatlan, infra kamerával viszont kívánni sem lehetne érdekesebb látványt. Flickr-en találtam egy fotóst, aki elkezdett kísérletezni a Kinectjével.

5197405215_5220ceaaa1_z

Az mondjuk furcsa, hogy ilyen sűrű a pontháló, mégsem érzi az apró mozgásokat az eszköz. Nem lehet ujjmozgással vagy gesztusokkal vezérelni, csak határozott mozdulatokkal. Mennyire jó lenne mind az öt tíz ujjunkat használni vezérlésre.

Filed under  //  ajánló   eyecandy   fotóblog   fotózás   galéria  
Comments (0)
Posted

Száz év apróhirdetései a magyar sajtóból

Teljesen új nézőpontból ismerhetjük meg a magyar történelmet a hozottszalonnaval.hu-ról. Gáti István gyűjtése az elmúlt száz év sajtótermékeinek apróhirdetéseiből. Priceless.

L1956-nepszabadsag-002-kapcsolat

Apró '56-ból a Népszabadságban. Elég beszédes négysoros.

Vagy itt van például egy álláskereső '25-ből, a Numerus Clausus után:

Tumblr_lalhlrpks61qai089o1_250

De vannak köztük humoros, hihetetlenül naiv és elképesztő hirdetések is. Néhány kedvcsinálónak:

(download)

Filed under  //  ajánló   apróhirdetés   archív   sajtó   történelem  
Comments (0)
Posted

Hajléktalan vagyok, ipadem van

A Gizmodo egyik bloggere posztolta ezt a fotót egy nem mindennapi hajléktalanról (legalábbis itthon biztosan nem lenne az), azzal megjegyzéssel, hogy valaminek nagyon el kellett romlani a világban, ha ilyet látunk az utcán. 

500x_computer-homeless

Talán a szerző sem számított rá, hogy hümmögő bólogatás helyett milyen lavinát indít el olvasói közt a poszttal. Vagy pont erre számított, de nem látta ezt a régi wall street journal slideshow-t, laptopozó hajléktalanokról.

A legtöbb olvasó a hajléktalan mellé állt. Amerikában fillérekért lehet használt, leselejtezett laptophoz (netbookhoz, bármihez - mindegy) jutni. Jó eséllyel működő darabokat találni szeméttelepeken, pc-bontókban, könnyű lopni egyet az egyetemi kávézókból, stb.
Üzemeltetni legegyszerűbben napelemes energiaforrásról lehet, ötven dollár körüli áron beszerezhető ebayről, tehát szintén elhanyagolható kiadás. A laptop ma már távolról sem luxuscikk - sokkal inkább létszükséglet.

Hogy a képen látható férfi mit is csinál épp, talán sosem tudjuk meg. Lehet, hogy Facebookon beszélget épp a barátaival vagy állásajánlatokat böngészik, talán Minecraftozik, szoftvert fejleszt, háromdét renderel. Érkeztek viszont kommentek a cikkhez hajléktalanoktól, amikből kiderül hogy attól hogy valakinek nincs lakása, még ugyanúgy van keresnivalója google-ben.

Nem lehet tudni a kommentekből mennyi valódi és hányan trollkodnak, nem is kell mindet készpénznek venni, de ezt az egy sztorit lebilincselőnek találtam:

Egy amerikai srác mindenét egy táskába rakva egy laptoppal és egy ipaddel önszántából lett hajléktalan. Most Franciaországban él, a történetét lehozta a Gizmodo egy kapcsolódó cikkben. A digitális hajléktalanság ma már nem csak romantikus fantázia, hanem működő alternatíva egy teljes élethez.

Folyamatosan utazik amerre kedve tartja. Laptopról ír, a cikkeiért kapott pénzből csak ételre és tisztálkodásra költ, a többit odaadja a rászorulóknak. Hajléktalan abbban az értelemben, hogy nincs lakása vagy albérlete, szabadban alszik és minden vagyona tényleg egy táskányi ruha, az msi netbookja és az ipadje. Skype-on, gtalkon tartja a kapcsolatot a barátaival és a megbízóival, mekiből és ingyenes hotspotokról tölti fel az anyagait. Nem lövöm le az érdekesebb gondolatokat a bejegyzésből, érdemes átkattintani és elolvasni.

Félelmetes belegondolni, de igaza van. Igazán tényleg nem is kell más. Nekem mondjuk még a fényképezőgépem, és el tudnám képzelni, hogy hasonlóan boldogan élek. Arról nem is beszélve, mennyi témának  lehetne így komolyan utánamenni. A srác egy kis érzékkel a képkészítéshez könnyűszerrel futhatna be akár komoly szabadúszó fotós karriert.

A linkelt anyagok végigrágása óta egyre inkább foglalkoztat a kérdés: Mennyire egyszerűsíthetjük le magunk körül a világot? Mik azok a dolgok amiktől nehéz és amiktől lehetetlen elszakadni? Mit pótol a technika és mit vesz el cserébe?

- A válaszok hatalmas rendrakáshoz vezetnek. - de erről majd másik posztban.

Filed under  //  ajánló   digitális hajléktalan   hajléktalan   ipad   minimalizmus   vélemény   életmód   érdekes  
Comments (0)
Posted

Szeretem Izlandot

A napokban pedig nagyon örültem, mert valami véletlen egybeesés miatt több kedvenc fotós oldalam is témának választotta. Hogy osztozhassatok velem az eyecandyben:

Elsőként az izlandi vadlovakról szóló sorozat. Egész nyáron a sziget lakatlan területein kóborolnak (nem nehéz lakatlan területet találniuk a 300.000 fős lakosság mellett - az egyik ok amiért szeretem Izlandot), aztán szeptember-október környékén népi hagyomány szerint befogdossák őket a helyiek. Ezt a két hónapos procedúrát filmezi és fotózza három héten át Paul Taggart és Lindsay Blatt fotós páros.

Van blogjuk - herdiniceland.com ahol technikától kezdve a napi eseményeken át a végeredményig mindenfélét követhetünk.

(download)
A második - kissé lehangolóbbnak szánt - fotósorozat az Izlandi gazdasági válságot próbálja bemutatni. Piszok nehéz lehet fotókon keresztül érzékeltetni a válságot. A válság kb. annyira fotogén dolog, mint az árfolyamcsökkenés.

Jo Straub norvég fotósnak viszont sikerült egész jól bemutatnia esszéjében a változásokat. Bele kell látni a gyönyörű tájképekbe a félbemaradt építkezéseket, a dinamikusabb képekbe a lelassult, kilátástalan hangulatot, amit valójában mutatni akarnak. A téma ellenére is lebilincselő anyag.

Klikk a teljes galériához a történetekkel Burnmagazine - Meltdown Iceland

(download)

A harmadik sorozat pedig fekete-fehér hosszú expós képek. Izlandi tájak minden mennyiségben Michael Schlegeltől:

(download)

 

Filed under  //  ajánló   eyecandy   fotóblog   fotózás   galéria   izland   lopott képek  
Comments (0)
Posted