Szerdai coming-out

Gpoyw helyett inkább szövegben, de így is képet kaphattok.

Két hete úgy érzem, nem állok rendesen a lábamon. Nem most kezdődött ez a dolog, de az elmúlt időben kezdett igazán zavarni. Tudtam mielőtt belevágtam, hogy baromi nehéz lesz egyedül élni, számítottam is nehézségekre, nem voltak illúzióim.

Mindenre igyekeztem előre felkészülni, mindenre voltak kész ötleteim, vagy legalább elképzeléseim, de most már kezd sok lenni, és úgy érzem, egyedül kevés vagyok a megoldáshoz.

Kicsiben kezdődöt, aztán az elmúlt hetekben kezdett zavaróan mindennapivá válni, de egészen mostanáig azt mondogattam magamnak, hogy idővel javulni fog, elmúlik majd magától.

Hát nem múlt.

Nem tudok tőle szabadulni, és ahogy ezt napról-napra meg kell élnem, már felkelés után lenyomja a hangulatomat. Lehúz, nem hagy érvényesülni, zavar.

Zavar, mert egyszerre érzem hihetetlenül bagatelnek a problémát, és magamat teljesen tehetetlennek. Egészen mostanáig nem mertem segítségért fordulni, de most úgy döntöttem, nem mehet ez így tovább.

Egyszerűen
képtelen
vagyok
kiválogatni a zokniaimat. Két hete nem volt a lábamon azonos pár.

Ötletek? 

Filed under  //  életem   énblog  
Comment (1)
Posted

Ezer alatt lesz

Soha nem a számoknak blogoltam. Nem szoktam a látogatottsági statisztikákat nézni, a posteroust sem szeretem, mikor rögtön elém tolja hányan olvastak egy-egy bejegyzést. Értetlenül ülök a növekvő számok előtt, hiszen ennél jobban elhanyagolni a felelős blogolást már nem is lehetne.

Tudom hogy számok akkor sem tükröznek valós adatokat, ha a google analyticsben nézem őket. Nem tudom kik és miért tévednek valamelyik blogomra a sok közül. Egy dolog látszik világosan, hogy egyre többen vannak (vagytok).

A napokban átfutottam ezeket a számokat. Közösen veszem a blogok/mikroblogok látogatóit, és ha így nézem, közel ezer állandó emberhez jutnak el a bejegyzéseim - ami persze nem jelent semmit. Viszont az ezer potenciális olvasó hatalmas szám ahhoz képest, hogy Facebook szerint alig kétszáz embert ismerek személyesen.

Mellbevágott ez a szám és elgondolkodtatott. Ha ilyen kevés befektetett idővel és hozzáadott értékkel el lehet érni ennyi embert, akkor érdemes továbbmenni. Ilyenkor belelkesülök, elkezdek gyakrabban írogatni. Ez az időszak fog következni most is.

Az ezer állandó olvasó nagy része a két Tumblren van, ott közel nyolcszázan követnek, utána jön a blogspot és a posterous. Ezzel a hárommal össze is jön az ezer. Aztán ott van a Twitter, amit nem számolok, hiszen oda csak a Tumblres bejegyzések mennek, és a flickr, ami szintén hozzátesz párszáz contactot.

A bejegyzés címe a blackravens blogról ered. Újra kezdtem wowozni, mondtam már?

 

Filed under  //  statisztika   énblog  
Comments (0)
Posted

Egysoros #2

Szerdán olyat ebédeltem, mint az ősemberek. Paleokonyha. Már az ősemberek is ettek mandulás süteményt datolyás almareszelékkel, úgyhogy annyira nem volt rossz. Kardfogú tigrist sem kellett hozzá vadász szakócával. Az ősemberek még tudtak élni. Csak korán haltak.

Olcsóbb a repjegy stockholmba, mint a vonatjegy Miskolcra. Mi tart vissza.

Meg kell tanulni rétegesen gondolkodni.

Menőnek lenni gáz http://levlifestream.tumblr.com/post/1514667135#Notes.

A szomszédban halt meg Antall Imre. Azóta a szomszédban nem lakik senki.

A tárgyalást követően Dániel Péter ügyvéd újságíróknak elmondta, hogy tovább folytatja a nyilatkozattal kapcsolatos tiltakozó akcióját, de ahogyan mondta, most már nem kaszinótojással, hanem egy vastag filctollal felszerelkezve jár. A nyilatkozatra vagy egy áthúzott nullát, vagy egy lekonyuló szájú figurát fog rajzolni. Ebből a célból három rendőrségi épületben és a főpolgármesteri hivatalban is járt a közelmúltban.

2050-re fejlődik majd annyit az orvostudomány, hogy élhessek 2100-ig, addigra lesznek már robot-ember hibridek, azzal megint kihúzok pár évtizedet, amíg feltalálják, hogy a tudatomat áttölthessem tetszőleges új testbe. Ennyi idő talán elég lesz hogy találjak valakit.

Egyszer tényleg megcsinálom a fotósorozatot a kutyákról, akik hajnalanta embereket sétáltatnak.

"Nem értem bazdmeg. Szóltam neki hogy ne smároljon a csajjal, mert az előbb szopattam - erre nekem jön bazdmeg ököllel. Normális szerinted?" 

Coelho az ágybavizelésről - unheimlich: Tízezer ok lehet arra, hogy kimásszál az ágyból, de valódi hatóerővel csak egyetlen egy bír: ha már kurvára kell hugyozni.

Két egysoros poszt között a jövőben sokkal több tartalom lesz, csak győzzem betűvel.

 

 

Filed under  //  bölcsesség   egysoros   vélemény   énblog  
Comments (0)
Posted

Egysoros #1

Hirtelen csúnyuló lánynak nevezzük azt, aki az este elején nagyon jól néz ki, aztán minél többet iszol, vele, annál kevésbé.

Sokan úgy próbálják leplezni a sekélyes kapcsolataikat másokkal, hogy odaállnak melléjük egy fotóra, és görcsösen mosolyogva átkarolják az illetőt.

A Sublime mp3-ak sosem fognak elkopni.

Megkaptam, tényleg nagyon jó lesz, köszi.  -De még el sem küldtem. -Ja, akkor az valami más volt.

Órákat sétál az őszi erdőben, felmászik egy kilátó legfelső szintjére, körülnéz a tájon, elönti a zsidógyűlölet és az első dolog ami eszébe jut, hogy Slotát sem kedveli. És még filctollat is visz magával. Ismeri a rovásírást.

"Odamentem, beleittam a sörébe, de nem is reagált rá semmit" - örülj, hogy nem kaptál két hatalmas pofont.

A hétvége alatt legalább három világnap volt.

A Gyere vissza jövőhéten, akkor kapunk új árut - világnap idén elmaradt.

Másfél óra munkára rákészülni ugyanennyi ideig tart. Az oda- és vissza út szintén másfél óra.

A dolgozók panaszaira a biztonsági szolgálat vezetőjétől az a válasz érkezett, hogy a „nemi szervek kézzel történő, markáns vizsgálata” szabályszerű munkaköri kötelesség.

Két kanál kávé, két és fél kanár cukor, a pohár feléig víz, a másik fele tejszínhab, a tetejére csokidara. Mégis el lehet rontani.

Minden buliban megtalál valaki, hogy csak én nem tűnök boldognak. Ilyenkor mindig sokkal boldogabb leszek.

A pisztácia elfogyott, csokoládé nem is volt.

Nem baj az ha kicsit kiégeted a képet. Legalább nem látszik hogy pattanásosak.

Meg kéne várni a telet, akkor sokkal jobban fotózható a nyomor.

A két legnehezbb szó a Helló és a 

 

Filed under  //  énblog  
Comments (0)
Posted