Szerdai coming-out
Gpoyw helyett inkább szövegben, de így is képet kaphattok.
Két hete úgy érzem, nem állok rendesen a lábamon. Nem most kezdődött ez a dolog, de az elmúlt időben kezdett igazán zavarni. Tudtam mielőtt belevágtam, hogy baromi nehéz lesz egyedül élni, számítottam is nehézségekre, nem voltak illúzióim.
Mindenre igyekeztem előre felkészülni, mindenre voltak kész ötleteim, vagy legalább elképzeléseim, de most már kezd sok lenni, és úgy érzem, egyedül kevés vagyok a megoldáshoz.
Kicsiben kezdődöt, aztán az elmúlt hetekben kezdett zavaróan mindennapivá válni, de egészen mostanáig azt mondogattam magamnak, hogy idővel javulni fog, elmúlik majd magától.
Hát nem múlt.
Nem tudok tőle szabadulni, és ahogy ezt napról-napra meg kell élnem, már felkelés után lenyomja a hangulatomat. Lehúz, nem hagy érvényesülni, zavar.
Zavar, mert egyszerre érzem hihetetlenül bagatelnek a problémát, és magamat teljesen tehetetlennek. Egészen mostanáig nem mertem segítségért fordulni, de most úgy döntöttem, nem mehet ez így tovább.
Egyszerűen
képtelen
vagyok
kiválogatni a zokniaimat. Két hete nem volt a lábamon azonos pár.
Ötletek?
